Édeskömény vs. ánizs

Azoknak, akik hozzám hasonlóan zavarban vannak az édeskömény-ánizs kérdésben. :)
Íme a különbség. 


A bal oldali az édeskömény, a jobb pedig az ánizs.
A távol-keleti konyhákban (India, Irán, Indonézia) nem tesznek különbséget az ánizs és az édeskömény között. Emiatt általában mindkettõnek ugyanazt a nevet szokták adni. A Fülöp-szigeteken a csillagánizs a népszerû fûszerféleség, és szintén ánizsnak nevezik.
A nyugati konyhamûvészetben az ánizst jobbára csak kenyérféleségekben és süteményekben használják, ritkán gyümölcskenyereket ízesítenek vele. Kis mennyiségben szerepelhet még olyan fûszerkeverékekben, melyeket virslikhez, illetve pörköltekhez adhatunk.
Édeskömény :
Más néven ánizskapor vagy fennel. Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket.
Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, minden nap fogyasszuk azt.
Hogyan használjuk?
Tea: 1 teáskanálnyi magot 2,5 dl vízben 15 percig főzünk. Naponta 2-3-szor fogyaszthatunk 2-2 dl teát, étkezés előtt 20-30 perccel. Emésztéssel kapcsolatos problémákra mindig édesítés nélkül kell inni. Teakeverékekbe is rakható, ha a magokat összezúzzuk, kevesebb ideig kell forrázni. Olyan keverékekbe ajánlott tenni zúzott formában, aminek a többi alkotórészét is forrázni kell.
Ánizs :
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, illóolajat, fehérjét, cukrot tartalmaz.
Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős
Rendkívül sokféle gyógyhatása ismert: jó hatással van az emésztőrendszerre, tisztítja a vért, erősíti az idegeket, használható epebántalmak esetén, szélhajtóként is. Hatóanyagaik javítják az étvágyat, fertőtlenítenek, oldják a váladékot, jó görcsoldók. Légutakban elősegíti a váladék kiürülését, ezért főként asztmásoknak javallt. Kellemes aromája miatt gyakran íz javítóként adják egyes gyógy készítményekhez. A gyermekgyógyászat számára nélkülözhetetlen szélhajtó.